O'Neill halálának hírét az alábbi közlemény erősítette meg: "A Trans-Siberian Orchestra-család - beleértve a korábbi és jelenlegi tagokat is - mély megdöbbenéssel értesült a lesújtó hírről, miszerint Paul O’Neill krónikus betegségben elhunyt. Paul jóbarátunk és vezetőnk volt; egy kreatív és önzetlen lélek. Leírhatatlan veszteség ez mindannyónk számára".

A Tampabay.com későbbi riportjából kiderült, hogy Neill-t egy a Dél-Floridai Egyetemhez közeli szállodában találták holtan. A hotel dolgozói és a zenész lánya betörte a belülről kulccsal bezárt ajtót, majd amikor rátaláltak az élettelen testre, értesítették a 911-et. A halál pontos okát a boncolás után tették közzé; de az idegenkezűséget már a nyomozás elején kizárták. A TMZ jelentése szerint O'Neill orvosi receptre felírt gyógyszer-túladagolásban halt meg - szervezetében olyan anyagokat találtak, mint methadone, codeine, diazepam és doxylamine. Emellett egy kisebb szívroham, és az artériák mérsékelt összehúzódása is közrejátszottak a zenész életének kiontásában. Annak ellenére azonban, hogy túladagolás okozta Neill végzetét, a szakértők megállapították, szándékosságra semmi jel nem utalt: a férfi mindössze nem volt tisztában a bevehető gyógyszerek mennyiségével.

Paul O'Neill gitárosként kezdte pályafutását. Középiskolás korában számtalan zenekarban megfordult, és koncertezett new yorki klubokban. Az 1970-es évek közepén csatlakozott egy Slowburn nevű progresszív rock formációhoz, mely dolgozott a Jimi Hendrix-hez köthető Electric Ladyland Stúdióban is. Itt találkozott Dave Wittman hangmérnökkel, aki inspiráló hatással volt produceri pályájára. 20 évesen a Jézus Krisztus szupersztár és a Hair musicalek turnézó változatainak gitárosaként szerzett nevet magának. Ezt követően a Leber-Krebs Inc. menedzsmenthez szegődött; pontosabban David Krebs menedzser személyes asszisztenseként dolgozott. A Leber-Krebs társaság olyan előadók sikereit alapozta meg, mint az AC/DC, Aerosmith, Def Leppard, Scorpions, Ted Nugent, Michael Bolton vagy a New York Dolls. Az 1980-as években Japánban bonyolított le turnékat Sting és Madonna számára, továbbá rockfesztiválokra juttatott be olyan előadókat, mint a Foreigner, a Bon Jovi, a Whitesnake és a Dio.

1986-ban David Krebs arra bátorította, hogy szerző- és producerként is dolgozzon. Így producerkedett az Aerosmith 'Classics Live I / II' koncertlemezein. Ezt követően a Savatage együttessel dolgozott, az 1987-ben megjelent 'Hall of the Mountain King' albumukon. O'Neill nemcsak producerkedett, de a zeneszerzésbe is beleszólt, mely révén szimfonikus elemek, összetettebb dalszerkezetek jellemezték az együttest. A pozitív fogadtatásban részesült albumot 1989-ben követte a hasonló szellemben fogant, még több komolyzenei hatásról árulkodó 'Gutter Ballet'. A következő albumokba Paul O'Neill-nek minél több beleszólása lett; mely révén nagyszabású progos koncept-lemezeket készítettek. Az 1991-es 'Streets: A Rock Opera' történetének alapját Paul O'Neill 1979-ben írt könyve szolgáltatta. A 2001-ben megjelent, utolsó 'Poets and Madmen' albumig minden Savatage lemezen közreműködött producer és dalszerzőként. Ezenkívül producerkedett az amerikai Badlands hard rock együttes 1989-es debütáló albumán is.

Az 1996-ban Paul O'Neill, Robert Kinkel és a Savatage frontember Jon Oliva által alapított Trans-Siberian Orchestra stílusa a progresszív rocktól, a szimfónikus metalon át egészen a klasszikus zenéig terjed. A TSO mindeddig több mint 9 millió lemezt adott el világszerte; hozzájárulván ezzel egy teljesen új generáció rock-operával való megismertetéséhez. A nagyzenekar a Billboard 2000-es évekbeli 'Legaktívabban turnézó együttesek' listájára is felkerült. A TSO több mint 20 millió dollárt érő színpadi felszerelése mindeddig a világ közel 100 városába jutott el - megközelítőleg 11 millió ember látta élőben az Orchestrát.

Első lemezük, a '96-os 'Christmas Eve and Other Stories' 2011-ben tripla-platina minősítést kapott. A nagyzenekar - különböző neves rock- és metal-zenészek / -énekesek közreműködésében - immáron tehát 20 éve meghatározó tényezője az amerikai turné-életnek. Általában ünnepek (főként Karácsony) alkalmával állnak színpadra, megtöltvén minden egyes koncerttermet, színházat, csarnokot.

O'Neill és zeneszerző társa, Jon Oliva több alkalommal is együttműködött, már a TSO megalapítását megelőzően is. Mint az köztudott, komponistaként részt vett a Savatage klasszikus, 'Hall of the Mountain King', 'Gutter Ballet', 'Streets: A Rock Opera' és 'Dead Winter Dead' című albumain. Többek között az ő nevéhez köthető az egyik legnépszerűbb Savatage-sláger, 'Believe', valamint a '90-as évekbeli bosnyák háború eseményeit feldolgozó, instrumentális darab, a 'Christmas Eve / Sarajevo 12/24', amit mind a Savatage, mind a Trans-Siberian Orchestra előszeretettel játszott a koncertek során.

"Hiszek abban, hogy a zenének átalakító, transzformáló ereje van" - nyilatkozta egyik interjújában O'Neill. "A Trans-Siberian Orchestra eredeti koncepciója arról szól, miképpen tudjuk olyan módon megmunkálni a zenét, hogy annak azzal a lehető legmonumentálisabb érzelmi hatást érjük el. Folyamatosan azon vagyunk, hogy fertőző dallamokat írjunk, melyeknek nincs szüksége dalszövegre; illetve ez fordítva is igaz: olyannyira költői szövegeket adjunk elő, hogy a dallamok mellékesek legyenek. Viszont hogyha ezt a két dolgot kombináljuk, akkor egy mérhetetlenül grandiózus darabot kapunk. Miután megírunk egy-egy dalt, és összekötjük őket egy különleges történettel, mondhatni harmadik dimenzióba kerül az egész projekt. Tulajdonképpen ez a Trans-Siberian Orchestra lényege. Ez egy rendkívül kreatív, külön-külön is roppantul tehetséges egyénekből álló nagyzenekar, ami mindig azon van, hogy hangzásilag, vizuálisan és érzelmi szinten is elbűvölje a közönséget. Ez a mi alapvető ideánk - a lehetőségek tárháza pedig végtelen...".